Egy ideje - majdnem egy éve - tök jól elvagyok zeneileg. Guns n' Roses, Iron Maiden, Bruce Dickinson, Ayreon, Pink (köszi Orsi!), Therion (főleg a klasszikus zenével ötvözött zúzós metál időszak) és a többi kissé rockosabb ilyen - olyan (néha - néha igényem támadt valami elektronikus zenére is, ilyenkor hallgattam Chicane-t és/vagy valami chillout zenét) zenékkel. De mostanában megint érzem, hogy csömöröm van bármilyen zenétől. Ilyenkor mindig az a megoldás, hogy klasszikus zenét hallgatok.
Új iroda, sokkal jobb sávszélesség - és erre már Cápa sem mondhatja, hogy inkább sávkeskenység - és lehet minden lelkiismereti probléma nélkül netes rádiót hallgatni.
Klasszikus zenei műveltségem gyakorlatilag nulla. Így hiába van aránylag sok klasszikus zeném is nem tudom, hogy hova is kellene nyúlnom melyik zeneszerzőnél, hogy élvezetes pillanatokat leljek. Így marad az, hogy netes rádióban vadászgatok jobbnál jobb zenékre és hagyom megtörténni, hogy a zene elvarázsoljon.
