Zoé tábornok és Bence úr

A hétvégi kis kiruccanásaim eredménye, hogy két emberrel gazdagabb lettem.

Zoé tábornok akinek én csak "andlis" vagyok.

Ő Feri jóbarátom kislánya és kegyetlenül aranyos 3 éves kiscsajszi. Hogy miért tábornok? Az alábbi kis párbeszéd elmondja.

- Szomjas vagyok! - mondta Zoé. Állt és nézett rám ellentmondást nem tűrően.

- Mit akarsz inni? Vizet? - kérdeztem kissé megszeppenve, mert csak 1 órája ismertük egymást.

- Igen. De nincsen tiszta pohár. - közölte a tényt, amit pár perce már felfedeztem.

- Mindjárt csinálok, melyiket akarod? Ezt? - mutattam az egyik pohárra.

- Nem! - mondta éles és durcás tekintet mellékelésével.

- Ezt? - muttattam egy másikra.

- Nem!

Kezdtek kétségeim lenni, hogy meg tudom ezt a helyzetet oldani.

- Ez jó? - muttattam egy távoli idióta IKEÁs pohárra.

- Igen. - és felcsillanó szemek.

Elmostam a poharat és engedtem bele vizet. Odaadtam neki.

- Túl sok! - és el sem vette.

Lelöttyintettem róla.

- Sok!

Még egy kicsit löttyintettem.

- Így jó?

- Hmmmmmm... Jó!

És ez így ment egész nap. Megmondta mit és hogyan akar. Igazi tábornok. De fegyelmezett, mint ahogy egy tábornokhoz illik, mert amikor reggel Feri rászólt, hogy csendesen, akkor csak suttogott és nem beszélt tovább hangosan... :)

Bence úr

Ő egy másfél éves kis tündérbogyó, aki egy napon született velem. Igazi úr. Szinte érthetetlenül motyog még, de ha nem érted, akkor ismétel. A harmadik ismétlés után már úriemberhez illő neheztelő és kérdő tekintettel néz rád, hogy mi a kutyafüléért nem érted te ezt.