A hétvégém egy kissé felesleges szerelmi bánatban telt. A lényeg, hogy túl vagyok rajta és ennyi. Most jön az elemzése és a lényeg kinyerése. Kellenek az információk, hogy értsem a dolgokat és haladjak tovább.
Szóval, a barátok. Az az érdekes, hogy tényleg pocsékul éreztem magam. Az önsajnálat és a hibáztatom magam olyan bugyrait jártam be, hogy ezzel megrémítettem másokat is. De olyan sorrendben álltak össze a dolgok, hogy vasárnapra már volt kedvem élni és erőt találtam magamban.
Pénteken nyafiztam az egyikőjüknek és csak annyit írt, hogy "összepakolsz és jössz Szegedre". Kb. 3-5 percig gondolkodtam és mentem. Nem történt semmi érdekes. Megismerkedtem Zoé tábornokkal, főztünk, ettünk, ittunk. Beszélgettünk. Ennyi. Megbeszéltük, hogy nagyjából és egészében ugyanabba a szarba léptünk bele. Van ez így.
Szombaton volt egy előre megbeszélt találkozóm egy másik barátommal. Neki mondtam, hogy "szerelmi izé" van és csak annyit mondott, hogy "jó ha ilyenkor valaki van ott, annak ellenére, hogy okosat nem lehet mondani". Itt is iszogattunk és olyan dolgokat mondatott és gondoltatott velem végig, amelyekre én akkor nem voltam képes. Arról nem is beszélve, hogy itt meg Bence úrral hozott össze a sors.
Vasárnap végre hazaértem és felhívtam a harmadik drágámat, hogy "izé" van és éppen szarul érzem magam. Ő csak annyit mondott, hogy "lesz még ilyen". Na ez volt az a pillanat, amelyben rájöttem, hogy én az elmúlt pár napban csak a köldökömet bámultam és kerestem valami választ egy nem megválaszolható kérdésre. Itt jöttem rá, hogy fel kellene emelni a fejemet és előre nézni, mert van előttem út. Van előttem egy út, amelyben lesznek még pillanatok, amikor kétségeim lesznek mindenben. De - és ez egy mocskos nagy de - ha vannak szar pillanatok, akkor lesznek kegyetlenül jók is. Őszintén megmondom, hogy a jövő bizonytalansága akkor sokkal jobban érdekelt, mint az "egyhelybenszarakodósönsajnálat".
Azt szeretném az egésszel mondani, hogy az élet kegyes mert belerak ténylegesen olyan szituációkba, ahol azt hiszed, hogy nem tudsz mit kezdeni. Ellenben ott van a megoldás is. A kérdés, hogy mennyire vagy érzékeny ezeknek a felismerésére. Elcsépelt igazságok vannak itt: "Ahol a szükség, ott a segítség!" és "Minden probléma egy lehetőséget hordoz magában.". Csakhogy, ezek mind igazak.
Azt mondom, hogy engem megrágott az élet. Kiköpött. Csattantam akkorát, hogy majdnem belehaltam, de nyereséggel jöttem ki az egészből amiatt, mert vannak barátaim és nem szégyellem elmondani nekik, hogy mi a bajom és merem azt mondani, hogy segítsenek. Nem akarok mindig én lenni a legerősebb, meg a legtökösebb és mindent jobban tudó. Csak annyit szeretnék, hogy a barátaimnak akkora örömet okozzak, mint amit ők okoznak nekem.
Zárszónak pedig megemlíteném, hogy tegnap este azzal a személlyel beszéltem meg a dolgokat, akivel már a kezdetén kellett volna ennek az marhaságnak. Ő egy igazi ajándék az élettől annak ellenére, hogy már nem a szerelmem.
