Ha igen, akkor nekem nagyon elegem van belőle! Na persze, hogy nincsen elegem belőle, mert szeretem csinálni. De észrevettem valami érdekeset. Ahogy egyre többet tesztelek és egyre jobban mászok lefelé a tesztelés világában, ahogy egyre jobban olyan gondolkodási minták mentén haladnak a gondolataim, amelyek a tesztelésről szólnak egyre hamarabb és egyre több hibát találok. De azt is mondhatom, hogy egyre több hiba talál rám. De azt is mondhatom, hogy egyre kevésbé vagyok toleráns a hibák iránt. De azt is mondhatom, hogy megtaláltam azt a részemet, azt a tulajdonságomat, amely az életem ezen szakaszához szükséges.
Szóval a lényeg, hogy ami szoftver elromolhat az a kezemben elromlik.
Eszembe jutott egy másik gondolat. Van a Kék óceán stratégia című könyv. Ennek röviden az a lényege, hogy ne versenyezz, hanem találd meg azt amiben te vagy a legjobb és mond el, hogy ebben te vagy a legjobb. Egyértelmű, hogy te leszel a legjobb, nem? :) Valami ilyesmi történik velem is. Fejlesztőnek nem lennék valami jó, mert nem nagyon tudom elviselni azt a munnkát, amit ők csinálnak. Tisztelem őket a munkájukért, de nem tudnám csinálni. Tudok programozni, de nekem ez hobbi.
Rendszergazda nem lennék jó, mert ahhoz meg aztán tényleg nem érzek semmi vonzalmat. Értek a Linuxhoz, be tudok állítani ezt - azt. Nem is biztos, hogy rosszul, de egész nap rendszereket toszogatni ide - oda nem nekem való. Egyre többször és egyre sűrűbben van tele a hócipőm az összes operációs rendszerrel.
Van ez a tesztelés dolog. Ez nem egyszerű. Itt össze kell rakni a programozói tudásomat, a rendszergazdai ismereteimet (Linux, Windows, hálózat, mifene), néha igazi ostoba felhasználónak kell lennem és jól kell kommunikálni. Az utóbbi nem egyszerű feladat, mert kapok is rengeteg infót meg adok is rengeteg infót.
Jelenleg úgy érzem, hogy megtaláltam azt, amiben a legjobbak közé kerülhetek. Úgy látszik, hogy ez a tesztelés igen komplex világa. Eleinte nem szerettem, de kapott elég sok lehetőséget, hogy bizonyítson és úgy látszik, hogy sikerült neki.
