Szerdán jöttem haza Pestről és venni akartam virágot a párocskámnak. Bementem a virágboltba és miután kiválaszatottam a tulipánokat akartam fiizetni, de csak egy húszezres volt nálam. A hölggyel megbeszéltem, hogy átszaladok a szomszédos újságárushoz és felváltatom a pénzt.
Bementem az újságoshoz. Évekkel ezelőtt automatikusan nyúltam volna a HVG vagy az Élet és Irodalom felé, de most csak álltam és kerestem magamban az érzést, hogy mit akarok olvasni. Ha a fenti két újságra vagy a napilapokra gondoltam, akkor hányinger kerülgetett. Megdöbbentő érzés volt számomra, hogy azok a lapok, amelyek meghatározták a hozzám eljutó információkat hosszú éveken keresztül, mára már undort váltanak ki belőlem.
Kommunikáció szakon évekig tanultam újságírást és különböző szintű kommunikációs tevékenységeket. Az eredménye, hogy ezt tanultam az, hogy undorodom attól amit a tudásom és a világ találkozása eredményez. Látom a csúsztatásokat. Érzem, hogy nem a korrekt tájékoztatás a lényeg, hanem az, hogy a gondolataimba férkőzzenek és oda betegyék azokat a gondolatokat, amelyeket ők helyesnek és jónak tartanak. Az, hogy gondolkodsz és magad értelmezed a világot nem jó, mert esetleg észreveszel olyan dolgokat, amelyek nem szolgálják az ő céljaikat.
Csak, hogy a poén le legyen lőve. Rubicon újságot vettem végül, mert szeretem a történelmet.
