Na jó, nem egy hét de majdnem annyi. Illetve most van időm írni is valamennyit.
Összefoglalva... Már tudom, hogy mi köt Pesthez és Magyarországhoz. Az emberek, a barátaim, mert ők most kurvára hiányoznak. De az a szomorú, hogy csak ez köt a hazámhoz és semmi más sem. A héten lenyúlták a nyugdíjszámlámat és ennyi... Csak a barátaim számítanak értéknek abban az országban.
Node, nuku rinya és lássuk Londont. Szóval a Moorgate állomásnál dolgozom ( a wikipédiás képen még az irodaház is látszódik a háttérben), ami közel van a Liverpool Street állomáshoz. Ez utóbbi elképesztő. Csak megálltam és néztem, ahogy a sok vonat ki van írva és néztem, ahogy az emberek mennek. Funkcionális, szép, tiszta és jó érzéseim vannak.
Az emberek kedvesek, de néha-néha már belátok az álarcuk mögé és igen, ők is emberek, mint mi, de valahogy egy-egy kultúrális momentumuk, a motivációjuk értékrendje más és ez nekem tetszik.
Tegnap sikerült beválasztanom valami nagyon szar ízű, istensetuggya milyen ízvilágú kaját a Mark's & Spencerben és ez juttatott el oda, hogy egy sarokkal tovább mentünk és ettünk japán kaját. Tészta és csirke, de kegyetlen finom. A gyomrom, ami már teljesen beállt a sok angol reggelitől - alapvetően nem szoktam reggelizni, most ismét rendesen üzemel. Pár napja már azon gondolkodom, hogy hogyan is mondják azt, hogy elvitelre kérem a kaját. Ma
Tegnap kimentem egy könyvesboltba és vettem egy könyvet. Jó volt, hogy öltönyben mentem a kissé csípős időben és csak arra voltam hagyatkozva, ami én vagyok. Nincsenek ott a magyar srácok, akik segítenek beilleszkedni. Mindent én csináltam. Persze ezerszer eljátszottuk a nyelviskolában, hogy mi történik ilyenkor, de igaziból akkor is más. De végül vettem egy könyvet és egyáltalán nem nézett hülyének az eladó.
De most megyek, mert megyünk sörni...
