Mélyvízbe kerültem, ami egyáltalán nem baj. Megszoktam, hogy ez van. Ez nem a munkáltatóm vagy az életem hibája. Ez az én képességem, hogy gyorsan fel tudom venni a ritmust. Az igazat megvallva szeretem azokat a helyzeteket, amikor van egy adott szintű tudásom és úgy kell teljesítenem, hogy ennek a határait tolnom kell kifelé. Ez volt az OnLineWebnél, a Riteknél és az Astronnál egyaránt. Most is ez van az epamnál. De mondhatom azt, hogy ennek tényleg örülök.
A mélyvíz lényege, hogy rákerültem egy projektre, ahol a business analyst - gyakorlatilag ő a góré, egy amerikai srác és a megrendelők angolok így a kommunikációnak - ami őket is érinti angolul kell történnie. Ez annyit jelent, hogy ha nem négyszemközt megy a beszélgetés, akkor annak angolul kell történnie. Alapvetően lapos a szervezet így nagy az esély arra, hogy a BA vagy az ügyfél érintett.
A másik asperktusa az angolnak, hogy Scrum módszertannal dolgozunk így a stand up meetingeken részt kell vennem. Ez is angolul történik a változatosság kedvéért. Itt még poén az is, hogy nem színtiszta az az angol. A magyaroknak is van egy sajátos kiejtésük, az angoloknak, az amerikaiaknak és az indiaiaknak is. Mondhatom, hogy nagyon fincsi. Nap végére már zsibbadni szoktam. De esténként még tanulok angolul, mert kell.
Tegnap voltam egy meetingen, ahol mivel a BA is ott volt angolul kellett történnie. Maga a meeting volt olyan 60 perc. A végén már az agyam átkapcsolt abba az üzemmódba, hogy nem fordít, hanem inkább gondolkodik angolul, mint magyarul. Éreztem, hogy szépen vagdossa el a mondatokat logikus részekre és úgy értelmezi. Ez az az érzés, amire már vártam.
Azt tudni kell, hogy én nyelvtanulásnál a nehezebbik utat választottam. Az volt a fontos, hogy kommunikálni tanuljak meg és ne nyelvvizsgára készüljek fel. Persze vannak olyan zsenik, akiknek megy egyszerre a kettő. Nekem nem ment és nem is bánom. Maga az írásbeli nyelvvizsga egy szenvedés volt emiatt, de kiizzadtam. A kommunikációs képességeim angolul pedig most kamatoznak, mert meg merek szólalni még akkor is, ha tudom, hogy hibásan mondom. Esténként otthon ezt igyekszem fixálni.
Amikor voltam itt interjún, akkor a legfontosabb részt angolul beszéltük meg. Akkor elgondolkodtam, hogy vajon miért. Aztán rájöttem, hogy azért, mert itt tényleg kell ezt a nyomorult nyelvet használni. Az meg ne jöjjön ide dolgozni, aki el tudja mondani - mert megtanulta otthon, hogy volt már nyaralni itt-ott, de arra nem képes, hogy éles helyzetben megszólaljon. És igen, ez egy szemét módszer, de valahogy ki kell szűrni azokat, akik aktív és használható tudással rendelkeznek angolból. Őszintén, én úgy érzem, hogy átcsúsztam ezen a lécen és most kapkodni kell a kis pacskereket, hogy benn is maradjak.
A harmadik szempont, hogy új technológia. C# -ban kell a teszteket írnom. Tudom, hogy kísértetiesen hasonlít a jávára, de akkor is egy új nelyv. Emellé van Selenium, ami mostanában kezdi megmutatni magát.
Mindezek együttesen éreztetik velem azt, hogy igen, ez mélyvíz, de nem annyira, hogy meg is fulladjak. Ténylegesen rohadtul jól érzem magam, hogy ismét használni kell ezeket a képességeimet. Van egy csomó kihívás, aminek meg kell és meg is akarok felelni. Ismét tombolhat bennem mindkét kos.
