Soha nem dolgoztam még egyterű irodában, de a véleménnyel rendelkeztem róla. Azt mondtam, hogy nem jó. Nincsen meg az, hogy van saját tered. Mondhatom, hogy frankó kis előítéletem volt. De most ez egy kicsit megváltozott, mert az EPAMnál ilyen egyterű irodában dolgozom.
Nem érzem, hogy ne lenne intim terem. (Intim szféra alatt azt az 1-1,5 m sugarú kört értem, ami körbevesz és fontos szerepe van a testbeszédben is.) Van egy aránylag nagy asztalom, ami paravánnal van körberakva és ezek olyan magasak, hogy az az érzésem, hogy van saját terem. Ahogy figyelem a többiek viselkedését azt látom, hogy nem igazán érdekli őket, hogy mi megy a monitoromon. Tegyük hozzá azt is, hogy nem pornót nézek egész nap. Azt tutira kiszúrnák. :)
Egy érdekes élmény találkozni folyamatosan azzal, hogy a kommunikációs kutatások eredményei hogyan jelennek meg a hétköznapokban. A fenti az egyik. A másik a férfi wécékben a piszoárok közötti elválasztó, amely egy határt ad szintén ennek az intim szférának és csökkenti a kellemetlen érzését annak, hogy pössentés közben van a közelben más is.
