Nos, mint már korábban írtam arról az a regény az Idő Kereke című sorozatnak az első kötete. Feritől származó információim alapján ennek még van egy előzménye, de azt még nem olvastam. Egyébként érdekel, hogy mi lehet benne, mert találtam itt egy-két utalást arra, hogy mi történt a múltban. Van egy-két ötletem, hogy miről lehetne regényt írni, ami előzménye lehetne ennek.
Szóval, maga az egész regény elképesztően jó! Arra emlékszem csak, hogy volt egy pillanat, amitől kezdve nem bírtam letenni és minden alkalommal, amikor csak volt pár üres percem ezt akartam olvasni. Valahogy, nagyon gyorsan függővé váltam és ahogy letettem a első kötetet nyúltam egyből a másodikért, mert akarom tudni, hogy mi és hogyan történik tovább. Az előző rövid kis bejegyzésemben még érződik a türelmes kivárás, hogy vajon mi történhet még. Ott még nem indultak be annyira az események, hogy az éhségem fel tudjon éledni.
Továbbra is csak azt tudom tenni, hogy Martin és Clancy regényeihez hasonlítom, mert ezek okozták eddig nekem a legnagyobb olvasási katarzisokat. Jordan stílusa közel áll Clancy-éhez és teljesen különbözik Martin nagyon alapos és néha tényleg fárasztó megoldásaihoz. Nem azt mondom, hogy Martinnak nem jó a stílusa. Azt mondom, hogy rövid távon, mondjuk 1 órán belül nagyon fárasztó tud lenni, mert nem biztos, hogy történik valami izgalmas, hanem csak önti az információt, amelyek fejben kell tartani ahhoz, hogy az egyébként nagyon gyorsan történő eseményeket teljes mértékben meg tudjuk érteni és okozzon olyan extázist, hogy csak a “basszad meg!” tud a szádon kicsúszni. Jordan ezzel szemben nagyon óvatosan, mondhatnám azt, hogy patikamérlegen adagolja a dolgokat és szépen lassan belerak az örvénybe és azt veszed észre, hogy nem menekülsz. Bevallom engem nagyon elkapott... és azt is bevallom, hogy élvezem!
Nagyon tetszik az, hogy oda-vissza utalgatás van a könyvben és olyan a világra jellemző legendákat kapunk, amely segít, hogy a világnak a kultúráját megismerjük és szinte részévé tudjunk válni az egésznek. Sőt, igazi éhség ébred bennem arra, hogy tudjam, hogy az ott éppen elejtett utalás mit jelent és milyen történet van mögötte és milyen karakterek és hogyan alakították a történetet? Milyen motivációk vannak és voltak és még ezer kérdés! Ilyen szempontból viszont egy nagyon picit lehetne több infó a könyvben. Bár, pontosan ez a lazaság, ez a kevéske, majdhogynem felületes információ az, ami olvasmányossá és könnyen élvezhetővé teszi ezeket a regényeket. Jordan az a tipikus nagyapó, aki ül a kandalló mellett és mesél egy történetet. Martin ezzel szemben az a történész, aki jól mesél el egy-egy történetet és minden információt meg is kapsz mellé.
Az epamnál is járok angol órákra és van egy olyan vissza-vissza térő feladatat, hogy tartani kell pár perces prezentációt. Nekem az egyik ilyen erről a sorozatról szólt. Thomas - ő az angol tanár, mondta, hogy nagy elkötelezettség 14 kötetet olvasni. Én azt mondom, hogy nem, mert ez egy nagyon jó regény. Másodsorban nagyon élvezetes és harmadsorban azt mondom, hogy olvastam már néhányszáz könyvet rövidke életem során és 14 ide vagy oda nem igazán számít, ha a mennyiséget nézzük. A minőség ebben a formában meg adott.
Azon gondolkodom, hogy el kellene olvasni még egyszer, mert az elején van pár dolog, amit nem értettem, nem figyeltem oda eléggé.
