Elvileg holnap megyek haza, ha csak valamilyen hó probléma nem húzza keresztül a számításaimat.
Most egy rövid mérleg, hogy mi volt itt és mit gondolok. Egyet szeretnék kikötni. Az az említett szerelem első látásra megmaradt. Imádom ezt a várost és nagyon jó itt a légkör. Azt azért szeretném kikötni, hogy az emberek miatt maradnék vagy jövök vissza. Kedvesek, segítőkészek, kultúráltak, normálisak és nyitottak. Azokat a befásult, dühös, nyúzott, már - már elkeseredett és gyilkolás vagy öngyilkolás előtti érzelmeket sugárzó arcokat nem láttam. Persze találkoztam itt is a helyi alkesszal, aki a busz párás ablakára felírta, hogy "I hate you" és tudom, hogy leginkább saját magát gyűlöli.
Ismerem magam annyira, hogy az emberek vannak rám hatással és tudom, hogy itt képes lennék magam nagyon jól érezni és kibontakozni még jobban.
Maga a város nagy és szép. Nem játszottam azt, hogy túrista vagyok. A Trafalgar téren csak átmentem busszal. Fel sem fogtam, hogy az Oxford Streeten zötyögök, csak visszafelé...
Maga a város élhető. Elég csak egy pillantást vetni a metróhálózatra. Kegyetlen nagy és nagyon jól lehet vele haladni. A buszokról és a buszmegállókban lévő térképes megoldásról nem is beszélek, mert szuper! Az éjszakai buszok is 7-12 percenként járnak. Pesten egyébként fogalmam sincsen, hogy mennyi időnként mennek és ez nem összehasonlítás az otthoni állapotokkal.
Szóval, minden szempontból nagyon bejött itt nekem, amit láttam. Egyszerűen zsírkirály. Viszont mindezek ellenére elfáradtam. Szellemileg nagyon kimerült az agyam. Tegnap óta érzem, hogy nem tudok többet feldolgozni angolból. Ignorálja az agyam a dolgokat. Innen tudom, hogy tanulnom kell még és edzeni a kicsi elmémet, hogy ezt a nyelvet is kezdje el úgy használni, mint a magyart. Ezért is vettem két könyvet, amíg itt voltam (vagyok).
Van itt egy dolog, ami nagyon hiányzik és azok a barátaim, családom. Fura, hogy esténként velük csatizok, beszélgetek, mert ők az én pici szeretett csomagjaim az élethez. Ha ők nincsenek, akkor én sem vagyok. De a jó, hogy megbeszéltük azt, hogy ha megyek valahova, akkor lehetőleg annyi időre menjek, hogy nekik is legyen lehetőségük kijönni hozzám 1-1 hétvégére. Így már kezelhetőbb lesz. Sőt, ha tovább maradok, akkor lesz lehetőségem a helyi magyarokat jobban megismerni és a helyi nem magyarokkal is ismerkedni.
Úgy ennyi. Jó volt. Szép volt. Imádtam minden pillanatát, de megyek haza, mert a barátaim várnak és fel kell készülnöm az újra, a jobbra, a nagyobbra... mert most az jön. London, nem ég veled, hanem viszontlátásra.
