Van nekem itt egy régi vajúdásom és ezt most ért véget. Pontosabban most azt érzem, hogy elég hosszú időre pontot tettem az ügy végére. Ez azért érdekes és fontos számomra mert meg tudom fogalmazni, hogy mi a bajom. Sőt, el tudom fogadni, hogy nekem ez a bajom és meg tudok barátkozni egy igényemmel.
Időről-időre váltogatom a Linuxot és a Windows oprendszereket (XP, 7) a gépemen. Ez olyan csiki-csuki játék nálam. Sőt, inkább egy se vele, se nélküle kapcsolat. Van, amit nagyon szeretek és van, amit iszonyatosan utálok ezekben az operációs rendszerekben. (Zárójelben jegyzem meg, hogy itt a Linux nem a kernelt jelenti, hanem a disztribúciót.) Akik tudtak erről a folyamatról furán néztek rám és egy idő után már mosolyogtak. Ez a hektikusság illik a jellememhez. Az én részemről viszont nem volt elfogadva ez a csapongás ide-oda, mert ez tényleg nem visz közelebb a céljaimhoz. Emiatt folyamatosan van egy igény bennem arra, hogy megtaláljam az egyensúlyt itt is. Sőt, igazából az érdekel, hogy mi az oka a csapongásomnak. Emiatt folyamatosan figyelem magamat és időről - időre megfogalmazom, hogy mit érzek, mit gondolok és mi a motivációja ennek. Nos, eltelt pár év és azt érzem, hogy formába tudom önteni ezt és meg tudom hozni ezt a döntést.
Lassan negyedik éve dolgozom tesztelőként. Előtte kellemes 3.5 évig ügyfélszolgálatot csináltam. Nap, mint nap szembesülök a szoftverek és az emberek közötti kapcsolattal. Tanultam sokat - de még nem eleget, a tesztelésről, a szoftverekről, a kommunikációról és az emberekről és már-már azt érzem, hogy tudom mit is jelent az, hogy minőség. Maga a fogalom nem teljes még a fejemben mert van még elég sok dimenziója, de azt már tudom, hogy ez a motivációja a fentebb leírt hektikusságomnak.
Induljunk el onnan, hogy van egy célom. Csinálni akarok pár szoftvert, amihez kell nekem egy számítógép, egy operációs rendszer, egy fejlesztői környezet. Emelett szeretem a kényelmet és a szépséget. Nem a csicsát, hanem a szépséget, amire jó ránézni. Emelett fontos a hatékonyság. Az eszközöket jól és hatékonyan akarom használni. Nem akarom az időmet elpazarolni semmivel sem. Ha lehet, akkor szeretném azt, ha a rendszer a kezem alá dolgozni. Nem, ne legyen okosabb, mint én, de segítse a munkámat. Nem biztos, hogy szükségem van arra a szabadságra, hogy mindent beállíthassak, mert annyira nem értek hozzá és nem is akarok.
A fenti feltételrendszerem biztosan módosulni fog még, ahogy a tapasztalatom gyarapszik. Ez így természetes.
Akkor most lássuk, hogy mi volt a döntésem: linux desktopra nagyon hosszú ideig nem. Miért is? A telepítésnek kell idő, elfogadom. Beállítani az alap dolgokat ennek is kell idő. Legyen. Amivel eddig találkoztam nekem randa. Itt persze állíthatok ezt - azt, de nem akarom az időmet ezzel elpazarolni. A szépséggel kapcsolatban nem vagyok hajlandó kompromisszumot kötni, mert ezt nézem egész nap.
Hatékonyság. Nem érzem azt, hogy a linux desktop a kezem alá dolgozna. Van két monitorom és a tálca nálam függőleges és be van rakva középre (ahol találkozik a két monitor), hogy mindenhonnan nagyjából ugyanannyi legyen az egérút a tálcához. Ezt nem tudtam megcsinálni. Kompromisszumot kellene kötnöm. Vagy használok valami más grafikus felületet a KDE helyett vagy marad a KDE és a tálcát meg nem tudom berakni középre. Itt volt az a pont, hogy "Nem" szaladt ki a számon.
A másik hatékonysági problémám a két monitor kezelése volt, amiről már írtam korábban és ez is erősítette a "Nem" érzését bennem.
Így alakult az, hogy a Windows 7 aránylag gyorsan ismét visszamászott a gépemre és azon dolgozom és szépen megérett bennem a gondolat, hogy a Linux desktop cuccokból a minőséget hiányolom. Nem érződik rajtuk az, hogy az, aki kitalálta a dolgokat egyáltalán gondolna arra, hogy ez nekem, mint felhasználónak, milyen élményt okoz. Hiányolom azt, hogy lenne egy koncepció, amelyben érződik, hogy a felhasználó van a középpontba helyezve és lessük a gondolatait és tudjuk, hogy nagyjából mit akar csinálni és segítjük ezt.
Van itt egy másik történetem, ami segítette ezt a gondolatot megszülni. Androidos telefonom van, ami szintén egy Linux csak a Google kicsit belepiszkált. Az irodában van egy hely, ahol elmászik a térerő és a telefonnak küzdenie kell, hogy megtalálja valamelyiket a HSDPA, GSM, 3G, EDGE hálózatok közül. Ez a dolga és csinálja is, de az már egy másik kérdés, hogy hogyan! Hosszú-hosszú tíz másodpercekre lefagy a telefon. Még az a szerencse, hogy nagyjából tudom, hogy mi történik a háttérben, mert különben földhöz vágnám! És itt merül fel bennem a kérdés, hogy miért nem lehet ezt a processzt, funkciót úgy beállítani, hogy max. a 30-40% -t használhatja fel a processzorteljesítménynek, hogy a felhasználónak még ennek ellenére aktív, reszponzív maradjon a képernyő? És igen, ez itt egy nagyon komoly minőségi probléma. Érződik belőle az, hogy nem a felhasználó van az első helyre helyezve, hanem valami más. De a kérdésem az, hogy egy telefon esetében mi más lenne a legfontosabb, mint a felhasználó? Nagyon szívesen megvizsgálnám, hogy az iPhone ebben az esetben mit csinál. Rá merek tenni egy kétszázast (nem, nem a papírt... ;) ), hogy reszponzív marad a jószág.
Természetesen érthető a Samsung hozzáállása, hogy megszabták azt a minimálisan elégséges minőségi szintet, ami kell, hogy piacra dobják a készüléket, mert egy olyan piacra léptek be, ahol 1, az Apple az uralkodó, 2, dinamukusan növekszik, 3, van még néhány jelentkező hasonló helyzetben, mint ők, 4, éppen a piac felosztása történik az Apple kárára. De ennek ellenére érződik, hogy nem tudtak elég időt szánni arra, hogy a Galaxy S több legyen, mint "ályfónkoppincs". Ha közgazdász lennék, akkor itt most át tudnék kapcsolni közgazdász gondolkodásra és ki tudnám fejteni azt is. Pár év múlva, menni fog ez is.
Igen, a minőség fontos. A minőség fontos még nekem is. Sőt, hisztis vagyok ha nem kapom meg. Utálom, ha nem megfelelő innováció van az egyes készülékékben és azt még jobban, ha érződik a szoftveren vagy a készülékben, hogy magasról szartak arra, hogy nekem, mint felhasználónak milyen érzés és ennek ellenére meg van a képessége arra a készüléknek, hogy jó legyen. Ez a problémám a linuxos dolgokkal és most éppen ez a bajom az Androidos telefonommal is. Hiányolom azt a minőséget, amit elvárhatok.
És itt jön be az, hogy mivel kiesett a linux és én felfedeztem magamban a minőségre éhséget, illetve tudom magamról, hogy ez nem fog békén hagyni, mert ez a szakmám, behozom a képbe az Apple termékeit. Ez nem azt jelenti, hogy elmegyek és vásárolok valami Apple cuccot. Ez azt jelenti, hogy gondolati úton kísérletezem az ár-érték aránnyal. Keresem a termékekben azokat a pontokat, amelyek jók és nem jók nekem.
