Tegnap beleszaladtam egy érdekes szituációba. Beszéltem az egyik kollegámmal arról, hogy mi a jövőm és mi hogyan alakul velem kapcsolatban. Azért "támadtam" le őt ezzel a problémával, mert a nagyfőnök őt említette, hogy meg fogja kérdezni velem kapcsolatban. Szóval, megtaláltam. A beszélgetésünk alatt felmerült az, hogy nekem az elmúlt másfél évben két konfliktusom volt a kollegáimmal. Az egyiknek az lett a vége hosszú számomra szenvedésekkel teli hónapok után, hogy kértem hogy az adott személlyel többet ne dolgozzak együtt. Én megtettem mindent és nem ment. Ennyi. Előfordul az ilyen és az epam sem olyan cég, ahol még ilyen nem történt, illetve nincsen meg arra a tudás és a képesség, hogy ezt kezeljék. A másik konfliktus egy stílushasználat miatt volt. Van egy stílus, amit még a barátaimtól sem viselek el. A munkahelyemen meg aztán végképp nem.
Az érdekes számomra az volt, hogy az jött ki mintha nekem problémám lenne, hogy hogyan jövök ki az emberekkel. Az kétségtelen, hogy van egy nagyon erős egyéniségem. Az is kétségtelen, hogy szeretem tisztán tartani a kommunikációt, ami körbevesz. Az is kétségtelen, hogy aránylag gyorsan jelzem, hogy mit ne és mit igen. Az is kétségtelen, hogy nem érzem sem többnek, sem kevesebbnek magam másoknál. Ha valaki lenéz, akkor jelzem neki, hogy ezt ne tegye. Ha valaki úgy nyilatkozik meg, hogy kevesebbnek érzi magát nálam, akkor jelzem neki, hogy ez egyáltalán nem igaz. Ő pontosan olyan értékes, mint én vagy bárki más. Az is kétségtelen, hogy tisztelettel beszélek mindenkivel, aki körülöttem van és nagyon sokat kell tenni azért, hogy elpattanjon valami fejemben és kifejezzem elégedetlenségemet.
Ahogy agyaltam ezen tegnap délután eszembe jutott három dolog. Az egyik egy cikk pár héttel ezelőtt a Figyelőben a multikról. Ott volt az érvényesülés egyik pontja, hogy legyél csapatjátékos, de tűnjél is ki. A másik pedig az ingerszegény környezet, mint kifejezés. A harmadik meg, hogy engem milyennek láthatnak kívülről?
A Figyelős cikkel kapcsolatban azon agyaltam, sőt még most is az jár a fejemben, hogy hogyan lehet ezt az ellentétnek tűnő dolgot feloldani, hogy legyél csapatjátékos, de tűnjél ki? Nekem hogyan menne ez? Mit kell még megtanulni, elsajátítani ahhoz, hogy elérjem a céljaimat egy multis környezetben?
Az ingerszegény környezet pedig azért pattant be a gondolataim közé, mert amióta ebben a világban dolgozom azt tapasztalom, hogy nagyon komoly ingerhiány van. Az IT -ben dolgozók nagy része (főleg a programozó zsenik) introvertált és minimális kommunikációs képességekkel rendelkezik. Mondjuk azt, hogy vegetálás szintjén vannak és ez épphogy elég a túléléshez. Ennek ellenére ismerek egy-két kivételt. Szerencsémre az egyik kivétel pont a főnökeim között van. Mivel az emberek nagy része minimális kommunikációs képességekkel bír kialakítanak maguk körül egy erősen ingerszegény környezetet. Ha probléma van, akkor nem mindig a "felnőtt - felnőtt" tranzakciót választják, hanem "gyerek - szülő" vagy "szülő - gyerek" verzióba szaladnak bele (A tranzakciókról Eric Berne könyveiben olvashatsz). Az utóbbi kettőnek általában érzelmi kilengés a vége.
A másik következménye ennek az ingerszegény környezetnek, hogy a benne lévő emberek nem fogékonyak a finomabb kommunikációs jelzésekre. Hiába jelzed finoman, nagy az esély rá, hogy nem értik. A mostani tudásommal azt gondolom, hogy itt a probléma kulcsa. Annyira "erősen" kell jelezni, hogy átmenjen az ő szűrőjükön. Át kell lökni, hogy megértsék és felfogják, hogy mit akarsz. Talán ezért van annyira sok érzelmileg túlreagált helyzet. Tegyük hozzá azt is, hogy bőven belefér az, hogy én vagyok túl érzékenyre kalibrálva. Ne felejtsük el azt, hogy 3 évig ügyfélszolgálatot vittem és nekem már az is információ, ahogyan mások a levegőt veszik. Ne felejtsük el azt sem, hogy kommunikáció szakon végeztem.
A harmadik dolog, amin elgondolkoztam, hogy vajon aki kívülről lát engem mikor mit gondolhat? (Köszönet Daniel Golemannak a könyveiért!) Azok az eszközök, amelyekkel kifejezem azt, ami a fejemben van mit közvetít? Mennyire egyértelmű? Mennyire informatív? Mennyire illeszkedik ebbe a világba? Mennyire használhatok ebben az ingerszegény környezetben sokkal finomabbra hangolt eszközöket? Ezek mennyire érthetőek félre? Ennek az egész "mennyire interaktív a kommunikációm a melóhelyen?" témakörnek a bonyolítása az, hogy az én jellemem sem egyszerű. Hiába foglalkozom ezzel már évek óta nem sikerült teljesen megzabolázni a két kost a fejemben. Tegyük hozzá, hogy ez egyáltalán nem probléma!
Összefoglalva, annak ellenére, hogy ez egy ártalmatlan beszélgetésnek indult tegnap délután eljutottam oda, hogy alaposan átgondoltam ezt a "munkahely és én" dolgot. Folyamatosan keresem a jó megoldásokat arra, hogy az egyes helyzeteket hogyan lehet jól és még jobban megoldani. Szerencsém az, hogy meg van a képességem arra, hogy az egyes embereknél meg tudom mondani, hogy milyen eszközöket használ és milyen eszközökkel kell hozzá közelíteni, hogy elérjem amit akarok. A fent említett két esetet is számtalanszor átgondoltam és lejátszottam a fejemben, hogy megtaláljam azokat a pontokat, ahol el lehetett volna kerülni konfliktust. Hogy lett volna ilyen helyzet? Persze, hogy lett volna. De annak az lenne a következménye, hogy nem kellene ezen gondolkodnom és nem jutnék annyival előrébb, mint most vagyok.
