Kissé késve, de annak a hétvégének a rövid leírása itt jön.
Valahogy úgy fejeztem be az előző bejegyzésemet, hogy "...megyünk sörni". Mentünk. eléggé mentünk és próbáltunk menni a végén. De kikötöttünk a Barracuda bárban, ami a Bank Station -nél van. Első ránézésre egy puccos helynek tűnik, de az is lehet, hogy az én magyar valósághoz szokott pici lelkem mondta ezt. Szóval, bementünk és a sör egyáltalán nem volt drágább, mint bárhol. Viszont rengeteg ember és mind 20-30 közötti. Csinosak, elegánsak és lazák. Ehhez nem volt nehéz azonosulni.
Az egészben az tetszett, hogy nem éreztem magam kívülállónak. Valahogy otthon mindig annak érzem magam. Itt nem nézte senki sem, hogy ki vagyok vagy ki lehetek. Belenéztek a szemembe és ha mosolyogtam, akkor mosolyogtak. Teljesen nyitott emberek. Sőt, volt olyan srác, aki a barátnője két barátnőjének akart engem és kollegámat összeszedni. Mondhatom, hogy aranyos volt a helyzet. Azon az este sok minden olyan volt, amit otthon nem mernék vagy egyáltalán nem lehetne megcsinálni. Egyszerűen fasza volt.
Hazafelé elmentünk Angel állomáshoz, ahol felszálltam a 148 buszra és el is aludtam egyből. Van ez így. Tekeregtem még vagy másfél órát a városban mire hajnali hatra visszaértem a szállodába és jó alaposan megfáztam.
Szombaton elmentem vásárolni a Wakesfield -be, de annyira szarul voltam, hogy jöttem vissza pihenni. Másnap mentem egy kört a városban busszal és ennek a képei meg is találhatóak a Facebook-on.
De az egészben az a legjobb, hogy részese tudtam lenni ennek a városnak pár pillanatra. Tudtam venni gyógyszert, be tudtam adni a cuccaimat a mosodába és ha bajom volt, akkor tudtam kérdezni. Mindezt miért? Mert tudok - valamennyire, angolul és nem vagyok turista és nem vagyok hajlandó az lenni.
